Visszaszámlálás

Még 22 tanítási nap. Abból egy osztálykirándulás, egy meg DÖK.
Még 3 szülői. Ebből kettőn anyák napi ünnepély.
Zongora még 4 (vizsgával együtt).
Szolfézs még 3 (szintén vizsgákkal)
A judo rendesen a tanév végéig - még 9 alkalommal.
Szülinapi zsúr buli a fiúnak.
Évzárók, ajándékok a tannéniknek.

Addig fél lábon is...

A magam ura vagyok

Mondja a fiam, és feláll az asztaltól. Csak annyit kérdeztem, hogy biztos jól lakott e, hiszen a tányérjáról nem sok étel fogyott.
Mindig is a maga ura volt, (sosem tudtam túletetni), pontosan tudta - tudja - mit akar. Ez a mondat sem hangzott szemtelenül, inkább kedveskedő volt. De akkor is kiütött.

Kamaszodik ezerrel. Ja, a lány is. Én meg csak pislogok nagyokat.

Hát még a folytatás

Régóta írok blogot - fejben. Minden egyes mondatát végiggondolom, elemzem, csiszolgatom, és mikor végre tökéletes, hátradőlök - és ahelyett, hogy leírnám, elmondanám - továbblépek.
És a Történet, mely immár a maga nemében tökéletes, elszáll, nyoma sem marad.


És nem csak történeteket írok fejben, hanem hozzászólásokat, "odamondásokat", melyeket aztán nem osztok meg másokkal, mert úgy se értenék meg... vagy csak félreértenék, vagy megbántódnának, vagy én bántódnék meg.
Azt hiszem most a kiábrándult énem van hatalmon...

Na majd meglátjuk. A vak is azt mondta...

Minden kezdet nehéz

De valamikor el kell kezdenem...