2012. április 28., szombat

A magam ura vagyok

Mondja a fiam, és feláll az asztaltól. Csak annyit kérdeztem, hogy biztos jól lakott e, hiszen a tányérjáról nem sok étel fogyott.
Mindig is a maga ura volt, (sosem tudtam túletetni), pontosan tudta - tudja - mit akar. Ez a mondat sem hangzott szemtelenül, inkább kedveskedő volt. De akkor is kiütött.

Kamaszodik ezerrel. Ja, a lány is. Én meg csak pislogok nagyokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése