Mondja a fiam, és feláll az asztaltól. Csak annyit kérdeztem, hogy biztos jól lakott e, hiszen a tányérjáról nem sok étel fogyott.
Mindig is a maga ura volt, (sosem tudtam túletetni), pontosan tudta - tudja - mit akar. Ez a mondat sem hangzott szemtelenül, inkább kedveskedő volt. De akkor is kiütött.
Kamaszodik ezerrel. Ja, a lány is. Én meg csak pislogok nagyokat.
2012. április 28., szombat
2012. április 24., kedd
Hát még a folytatás
Régóta írok blogot - fejben. Minden egyes mondatát végiggondolom, elemzem, csiszolgatom, és mikor végre tökéletes, hátradőlök - és ahelyett, hogy leírnám, elmondanám - továbblépek.
És a Történet, mely immár a maga nemében tökéletes, elszáll, nyoma sem marad.
És nem csak történeteket írok fejben, hanem hozzászólásokat, "odamondásokat", melyeket aztán nem osztok meg másokkal, mert úgy se értenék meg... vagy csak félreértenék, vagy megbántódnának, vagy én bántódnék meg.
Azt hiszem most a kiábrándult énem van hatalmon...
Na majd meglátjuk. A vak is azt mondta...
És a Történet, mely immár a maga nemében tökéletes, elszáll, nyoma sem marad.
És nem csak történeteket írok fejben, hanem hozzászólásokat, "odamondásokat", melyeket aztán nem osztok meg másokkal, mert úgy se értenék meg... vagy csak félreértenék, vagy megbántódnának, vagy én bántódnék meg.
Azt hiszem most a kiábrándult énem van hatalmon...
Na majd meglátjuk. A vak is azt mondta...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)